viernes, agosto 22, 2008

spanyol kiejtés Petinek

Magánhangzók

A spanyolban található magánhangzók (a, e, i, o, u) ejtése rövidebb, mint a magyarban, amúgy lényegében megegyezik.

Az ékezetes magánhangzók (á, é, í, ó, ú) ugyanúgy ejtendőek - az ékezet csak a szabályostól eltérő hangsúly helyét jelöli (ld. fent), vagy jelentés-megkülönböztető funkciója van - hasonlóan írt, de eltérő jelentésű, szófajú szavak esetében (dónde - donde; sí - si).

Az u és i más magánhangzó mellett kettőshangzót alkot (így a hangsúly szempontjából nem külön szótag!). Ilyenkor az u ejtése - ha megelőzi a másik magánhangzót - a v-hez, az i ejtése pedig a j-hez közelít (aire, miedo, agua, frecuencia).

Amennyiben az "u" vagy az "i" egy másik magánhangzó mellett külön hangzó (és szótag), azt szintén ékezettel jelölik (policía, continúa).

Mássalhangzók

A magyarhoz hasonlóan ejtik: f, l, m, n, p, t.

Jelentősebben eltér a magyartól az alábbi hangok, betűk kiejtése:

b,v Egyformán ejtik: mondat elején illetve n és m után úgy, mint magyarban a b-t (Vamos a la playa; tranvía; rumbo); máshol nagyon lágy v-nek (saber, obrero).
c Általában k-nak kell ejteni. Kivétel: ha e vagy i előtt található (cigarro, Barcelona). Ilyenkor a spanyolországi spanyol­ban pösze, a latin-amerikai spanyol­ban jellemzően normál sz-nek ejtik.
ch Kiejtése egyszerűen cs (mucho, chocolate)
d A magyarhoz hasonló, de általában lágyabb - különösen magánhangzók között (rodilla, boda) vagy szó végén (usted).
g A magyar ejtéshez hasonló, kivéve e és i előtt: ekkor kemény h-nak ejtik (coger, girasol). Az írott -gue-, -gui- betűkombináció ejtése -ge- illetve -gi- (Miguel, guitarra); a -güe-, -güi- kombináció pedig kb. -gve- és -gvi- (cigüeña, pingüino).
h Néma, nem ejtik (hamaca, rehén)
j Keményen ejtett h (mujer, jefe).
ll Elvileg lj-nek ejtik, de sok helyen - és egyre elterjedtebben - sima j-nek (lluvia, toalla).
ñ Mint a magyar ny (sueño, daño).
q Lényegében csak -que-, -qui- kombinációban található: ejtése -ke-, -ki- (buque, máquina).
r,rr A kettős r mindig, a szimpla r pedig szó elején, valamint n, l és s után (Enrique, alrededor) erősen pergetett. Máshol ejtése ugyanaz, mint magyarban (duro).
s Nagyjából a magyar sz-hez hasonlóan ejtik (mesa).
x Magánhangzó előtt ugyanúgy ejtik, mint magyarban (éxito); mássalhangzó előtt az sz-hez van közelebb (texto).
y Ha önmagában áll (így a jelentése: és), i-nek ejtik, egyébként j-nek (rayo).
z A spanyolországi spanyol­ban gyakran pösze, a latin-amerikai spanyol­ban jellemzően normál sz-nek ejtik (pereza, zapato).

A fentiekből látszik, hogy a spanyolban c, s és z hang nincs (ld. "hozé" :-)).

A spanyol "nem szereti" a szó eleji sc-, sp-, st- kombinációt, ezért ezek elé beszúr egy e hangot/betűt. Így lesz a "spanyol"-ból español vagy a "stressz"-ből estrés. Még a "Wall Street"-be is becsúszik az az e...